Malcolm Gladwell a Kivételesek: A Siker Másik Oldala című könyvében és ebben a CNN interjúban terjesztette el azt a felfedezést, hogy legalább 10 000 óra ’gyakorlás’ kell ahhoz, hogy az ember valamit profi szinten csináljon. Ami kb. 10 évnek felel meg.
Van egy egyszerű teszt. Aki ezt olvassa, gondoljon vissza az első igazi munkahelyi sikerére. Ami az a szint, amikor az ember már képes a tájra is figyelni, amikor a munkahelye felé vezet, és nem azon szorong, hogy milyen kihívásokkal kell szembenéznie aznap. Vagy nem kell hónapokig éjszaka is dolgoznia ahhoz, hogy időben leadja a feladatait. Hogy kinevezzék főorvosnak. Hogy végre kiadják a könyvét. Mennyi év gyakorlásra volt szükség, hogy ezt elérje? Számítsa be nyugodtan a középiskolai szakköröket, különórákat és a nyári táborokat. A tíz év biztosan megjelenik a számításaiban.
Mindig megnyugtató, ha az ember saját tapasztalata igazolja a kutatókat, ugyebár. K. Anders Ericsson, svéd-amerikai kognitív pszichológus és kollégái, ugyanis, arra voltak kíváncsiak, hogy létezik-e született tehetség. Művészeket, főleg muzsikusokat vizsgáltak először, hogy mennyit gyakoroltak, mire eljutottak a csúcsra. Volt-e olyan, aki jóval kevesebb gyakorlással érte el a sikert. Nem volt. Nem találtak egyetlen olyan zenészt, aki erőfeszítések nélkül lett híres, de nem találtak olyat sem, aki fölöslegesen gürcölt volna. A vizsgálat végén kapott mágikus szám a 10 000 óra volt.
Daniel Levitin neurológus, kognitív pszichológus, zenész és három könyv szerzője még tovább ment. Nemcsak megerősítette, hanem ki is terjesztette Ericsson felfedezését: ‘Akárhány kutatást megnéztünk zeneszerzők, kosarasok, regényírók, jégkorcsolyázók, zongoristák, sakkozók, profi bűnözők (!) körében, mind ezt a számot hozták ki. Ez hozzávetőlegesen napi 3 vagy heti 20 óra gyakorlás. … Úgy tűnik, ennyi időbe telik az agynak, hogy asszimilálja mindazt, ami a mesteri teljesítményhez szükséges.’ Bill Gates 15-16 éves korában kezdett el heti 20 órát programozni, és mire felvették a Harvardra, már majdnem megvolt a 10 000 órája.
Hány óra gyakorlás kell egy középfokú nyelvvizsgához?
Amikor a Rigó utcában Horlai György maga mellé vett a Lopva Angolul című kezdő tankönyv megírásához, az volt az uralkodó módszertani felfogás, hogy egy szó legalább hétszer forduljon elő egy leckében, méghozzá reális kontextusban (!), mert csak így remélhető, hogy bekerül a hosszútávú memóriába. Azaz, hogy az agy asszimilája azt, mondanánk mai kognitív pszichológus fejjel.
Ezért egy olyan bűnügyi történetet talált ki, amelyben ’Gentleman’ Henry, a zseniális alfa bűnöző minden gondos terve ellenére rengeteg váratlan és persze mindennapi szituáció fordul elő. És hogy a 7 ismétlés meglegyen, kitalálta az intellektuálisan hátrányos helyzetű Joe-t, akinek mindent kétszer kell elmagyarázni, és az ugyancsak problémás Fred-et, aki ugyan értette, hogy mit kellene csinálni, de nem volt kedve hozzá.
A 7 ismétlésből, melyeket kis szókártyákon striguláztunk, rám is maradt jó néhány. Én a nyelvtani drillekért voltam felelős, ahol szintén a reális mondatba ágyazott 7-szeri ismétlés volt az előírás, de hálistennek egy ‘Ki, hova tette a pisztolyt és mikor?’- típusú kérdés egyszerre három kérdőszó gyakorlását tette lehetővé, nem beszélve a kocsikulcsra, az útlevélre és a bankszámlára derivált kérdésekről, és az azokra adott válaszokról.
A 10 ezer óráról akkor nem tudtunk, de miután nekünk magunknak, főleg Gyurinak megvolt a 10 éves tanítási tapasztalata, képesek voltunk megsaccolni, hogy hány óra alatt lehet elérni nulláról a középfokú nyelvvizsgáig: 1500 tanórát és ugyanennyi otthoni tanulást lőttünk be, melyet egy kétéves, heti háromszor három órás kurrikulum folyamatában helyeztünk el.
A tanórák mellett napi 3 órára való gyakorló anyagot (például ‘hallgasd és ismételd’ típust) is készítettünk a tanulóknak. Így a nyári szünetet leszámítva elvileg kijött a napi 3 óra. A beiktatott ismétlésekkel, felmérőkkel és a vizsga előtti koncentrált tanulással, egyszerűen lehetetlen volt megbukni az állami nyelvvizsgán, amit természetesen a független Rigó utcai bizottság folytatott le. Hacsak az illető nem volt egy Joe, de ilyet eleve nem vettünk fel a tanfolyamra.
Ma ezt az óramennyiséget sokkal könnyebben el lehetne elérni, mert a technológia elképesztően megkönnyíti a tanulást. A Creative Commons (CC) gomb feliratozza a videókat, a fordító és helyesírásjavító programok instant nyelvi szolgáltatást nyújtanak, és se szeri, se száma az alapszókincset és nyelvtant gyakorló és minden korosztályt egyformán szórakoztató You Tube videóknak.
Persze, ismerjük a mondást: ’A lovat elvezethetjük a folyóhoz, de arra már nem kényszeríthetjük, hogy igyon is belőle.’
Ez az igazi probléma, mondja maga Gladwell is, de a korszellemmel ellentétben ő nem az egyén akaraterejére és motivációjára számít, hanem a társadalom segítségére. Ezzel zárja a CNN interjút: ’A Kivételesek című könyvet nem önsegítő irodalomnak szántam, hanem gondolatébresztőnek a közösségek számára. Arra, hogy hogyan tudnánk mi, a társadalom, olyan intézményeket kialakítani, amelyek lehetővé teszik, hogy az egyénnek érdemes legyen keményen megdolgozni a sikerért.’